Lángvirág gondozása

A lángvirág (Phlox paniculata) az Amerikai Egyesült Államok középső, valamint keleti területeiről, illetve Kelet-Kanadából származik. Világszerte elterjedt és vált közkedveltté. Megannyi fajtája alakult ki, ezek közül a legismertebbek: bugás lángvirág, kúszó lángvirág, egynyári lángvirág, tarackos lángvirág, réti lángvirág, törpe lángvirág.

Lágyszárú, évelő növények, amelyek között találunk alacsony termetű, kúszó növekedésű, valamint magasra növő fajokat. A szárak zöld színűek, vékony, karcsú formájúak. Levelei egyszerűek, átellenesen helyezkednek el. A különböző fajták a növények méretében és a virágzás idejében is eltérhetnek egymástól. Általánosságban elmondható, hogy a virágzási ideje nyártól egészen őszig tart. A virágok fehér, rózsaszín, lila vagy bordó-vöröses színűek lehetnek.

Lángvirág igényei

Az egyes típusok mutathatnak különbözőségeket a környezeti igényeket illetően, de alap tulajdonságaik általában hasonlóak.

A lángvirág szereti a napos, meleg területeket, ezt vegyük figyelembe az ültetésnél. Talajokban a laza szerkezetű és jó vízáteresztő képességűek az ideálisak. Fontos, hogy tápanyagokban gazdag közeg legyen, ez biztosítja ugyanis a dús virágok nevelését. A tápanyagokat ültetés előtt érett komposzt vagy szerves trágya segítségével tudjuk a legegyszerűbben pótolni.

Igény szerint, de rendszeresen öntözzük. Talaja legyen kissé nedves, locsolások alkalmával lehetőség szerint a növényt ne érje víz.

Elvirágzás után távolítsuk el az elszáradt virágokat, pótoljuk a tápanyagokat, ezzel másodvirágzásra ösztönözhetjük a lángvirágot.