Szellőrózsa fajták
A szellőrózsa egy izgalmas, különböző színekben pompázó csodálatos növény. Mivel könnyedén társítható más típusú évelő növényekkel, a különböző szellőrózsa fajtákkal különleges virágágyásokat hozhat létre, melynek csupán képzelete szab határt.
A szellőrózsáról röviden
A szellőrózsa, másik nevén anemóna, a boglárkafélék családjába tartozó nemzetség. Virágai jellemzően sugaras szimmetriájúak, a levélállás szórt vagy örvös. A porzók általában rövidebbek a lepelleveleknél, melyek sziromszerűek és színesek. Különlegessé teszi megjelenésüket, hogy a virágok alatt murvalevelek találhatóak, mintegy gallért alkotva. Gyakori, hogy a szellőrózsának ez teszi ki az összes levelét.
Megannyi fajtája létezik, melyek között vannak tavasszal, nyár elején, valamint nyár végén virágzóak. Ezeket kombinálva egy igazán mutatós, színes ágyást tudunk kialakítani. A különböző fajok közt négy (berki, bogláros, erdei, hármaslevelű), hazánkban is őshonos. Lássuk, melyek a leggyakoribb szellőrózsa fajták.
Legismertebb szellőrózsa fajták
Berki szellőrózsa (Anemone nemorosa)
Hazánkban főként a Dunántúl területein elterjedt, gyöktörzses, lágyszárú, évelő növény. A virágok színe fehér, néha halvány rózsaszín árnyalattal, a portok sárga színűek. Márciustól májusig virágzik, ez idő alatt egybefüggő virágszőnyeget alkot, melynek látványa magával ragadó.
Számára ideális körülmények között gyorsan terjed, kedveli a tápanyagban gazdag, humuszos talajt, valamint a félárnyékos területeket. Kiválóan alkalmas fák alatti területek, sziklakertek díszítésére.
Bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides)
Egész Európában elterjedt, Magyarországon főként a lombhullató erdők aljnövényzetében megtalálható, alacsony növésű, gyöktörzses évelő növény. A nemzetség egyetlen sárga virágú faja a bogláros szellőrózsa, melynek aranysárga színben virító virágzata boglárkára hasonlít.
Az egyik legkorábban virágzó szellőrózsa típus, amelynek sötétzöld színű levelei a virágzás elmúltával visszahúzódnak.
Bátran ültessen árnyékos, félárnyékos területekre, sziklakertekbe. Humuszban gazdag, jó vízáteresztő képességű közegben fejlődik a legjobban. Pihenő időszakán kívül ügyeljen arra, hogy földje nyirkos legyen.
Szaporítása történhet magvetéssel, valamint a rizómák szétosztásával.
Erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris)
Közép és Délkelet-Európa területeiről származó, terjedő tövű, magasszárú, évelő növény. Fontos megjegyezni, hogy hazánkban védett!
Fehér színű virágai április-május hónapokban mutatják meg kedves kis formájukat, majd szeptemberben újra virágzásnak indul.
A kifejlett példányok elérik a 30-50 cm magasságot. Bokrosodó növény, így egymástól 30 cm távolságra érdemes ültetni. A humuszos, kissé meszes, jó vízelvezető képességű talajokat kedveli. Világos, félárnyokos helyet válasszon számárá, földjét tartsa kissé nyirkosan.
Szaporítása magvetéssel és tőosztással (rizómák szétosztásával) egyaránt történhet.
Hármaslevelű szellőrózsa (Anemone trifolia)
Magyarország területein az egyik legritkábban előforduló szellőrózsa. Fehér színű virágai általában hat lepellevélből állnak, a portok színe ugyancsak fehér.
A hármaslevelű szellőrózsa kifejlett magassága 5-10 cm. A fűrészes szélű szárlevelek a virágzat alatt gallérszerűen helyezkednek el, amelyek hármasan osztottak.
Japán szellőrózsa (Anemone hupehensis var. japonica)
Nevével ellentétben Kínában őshonos évelő növény, a kínai szellőrózsa egyik változata.
A közepesen magas (kb. 60cm) példányoktól az egészen magas, akár másfél méteres töveket is találunk. A magasabb változatokat érdemes támasztékkal védeni, az erősebb szelek, viharok nehogy kárt tegyenek bennük.
A nyár második felében virágzik, fehér, rózsaszín és ezek különböző árnyalataiban. Virágaiban egészen az első fagyokig gyönyörködhet.
Napos, félárnyékos területet válasszon számára. Tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajokat kedveli. Igényli a rendszeres öntözést, földje legyen kissé nyirkos.
Tőosztással egyszerűen szaporítható.
Kínai szellőrózsa (Anemone hupehensis)
Kínában őshonos évelő növény, mely egész Japánt és Európát meghódította. Nem meglepő, hiszen különböző méretekben elérhető, a 40-50cm-es változatok mellett nem ritkák a 60-90cm magasságúak.
Virágzása nyár végén kezdődik, egészen az első fagyokig díszit fehér vagy rózsaszínű virágaival.
Világos, napos, félárnyékos helyre érdemes ültetni. A tápanyagban gazdag és jó vízelvezető képességű talajokban érzi jól magát. Száraz időben fokozott öntözést igényel, földje legyen nyirkos.
Az alacsonyabb változatok alkalmasak sziklakertbe, a magasabbak méretükből adódóan virágágyásba ültethetőek. Utóbbiak számára érdemes támasztékot biztosítani, erősebb szél nehogy kárt okozzon.
Szaporítása tőosztással lehetséges.