Rebarbara teleltetése
A rebarbara bárki számára könnyedén nevelhető növény, szinte semmilyen teendőt nem igényel gondozása során. Gyöktörzsének alacsony hőmérsékletre van szüksége a pihenéshez, ami a következő évi friss hajtásokat eredményezi. A rebarbara teleltetése néhány nagyon egyszerű lépésből áll.
A rebarbara legfontosabb jellemzői
Több ezer éve ismert, hatalmas bokorrá megnövő, évelő növény. Napjainkban hazánkban is egyre népszerűbb. Jellegzetes íze és gyógyhatásai miatt egyaránt termesztik.
Bármilyen közegben megél, napos helyen, tápanyagdús közegben fejlődik igazán. Ilyen körülmények biztosítása mellett lesz a szárrész erős és vastag. A megvetéstől számítva 2-3 év múlva lesz kifejlett tő.
Gyommentesítésen kívül nem sok feladat vár ránk gondozása során. Aszályosabb, száraz időszakban érdemes kiegészítő öntözést eszközölni, meg fogja hálálni.
Tőosztással könnyen szaporítható. Ássuk ki tavasszal a gyöktörzseket, majd vágjuk több részre úgy, hogy mindegyiken legyen legalább néhány, egészséges rügy. Ezután a szétosztott darabokat ültessük el és várjuk az életerős hajtásokat.
Habár oxálsav tartalma igen magas, ami köztudottan nagyobb mennyiségben káros hatással bír a szervezetre, számos értékes tápanyagot, vitamint tartalmaz. Megtalálható benne A-, B1- és B2, valamint C vitamin, cseranyagok, flavonoidok és növényi rostok.
Levélzetét nem fogyasztjuk, mivel annak a legmagasabb a savtartalma. Élénk színű levélnyelét, vagyis a szárát főzéssel, párolással használjuk fel. Szárát akkor célszerű fogyasztani, amikor éppen bepirosodik.
Leginkább gyümölcsként él a köztudatban, mégis zöldségnek számít. Kreatívan felhasználható alapanyag a konyhában, - sütemények, különleges torták és piték, lekvárok és dzsemek készíthetők belőle.
Rebarbara átteleltetése
A rebarbara mondhatni, gond nélkül átvészeli a téli időszakot, azonban érdemes felkészíteni a fagyos hónapokra. Gyöktörzsének tartósan alacsony hőmérsékletre van szükséges ahhoz, hogy nyugalmi állapotba kerüljön, vagyis pihenjen. Ez feltétlenül szükséges a következő évi új, erős hajtások fejlődéséhez.
Még az első fagyok előtt végezzük el a teleltetési feladatokat. Ez valójában takarással való védekezést jelent. A rebarbara tövéhez tegyünk egy réteg mulcsot vagy faháncsot, esetleg szalmát. Erre körülbelül 15 cm magasságban helyezzünk komposztot, feljavítva ezzel a talajt. Tápanyagdús környezetben életerősebb szár fejlődik. A takarás segít megvédeni a gyöktörzset az erős fagyoktól is. Mindeközben az alacsony hőmérséklet biztosított számára a nyugalmi időszakhoz.
Fontos tudni, hogy jó vízelvezető képességű talaj az ideális környezet ezekhez a folyamatokhoz.